Mi piánk, ki vagy a kocsmában. Szenteltessék meg a te söröd, Jöjjön el a te borod, legyen meg a kedvenc konyakod, Ahogy józanon, úgy részegen is. A mi mindennapi adagunkat add meg nekünk ma. És bocsásd meg a mi szenvedélyünket, Miképpen mi is megbocsátunk a józan embereknek. És ne vígy minket elvonókúrára. De szabadíts meg minket a kómából. Mert tied a sör, a bor, a pálinka. Mindörökké róka. >>> Még több KOCSMAI viccért katt ide <<<
Az idős Áron bá éppen hazafelé tart. Pipázgat és közben utolér egy fiatal menyecskét: - Felvenne a kocsira? - Fel én. - Ez aztán igen, gyönyörűek a lovai. Eladná őket? - Semmi pénzért. - Aztán mit adna egy jó meleg pin@ért? - Semmit. Kisvártatva nagyot szív a pipából, kiereszti a füstöt és megszólal: - De egy jó kemény f@szért, odaadnám mind a két lovamat... >>> Még több Székely viccért katt ide <<<
Álomotthon, álom áron! Költözzön zöldövezeti lakásba... Friss levegő és csend várja!
Kedves Napiszar! Mindennap van szerencsém röhögni miattatok, de azt, hogy az élet ajándékoz meg egy igazi gyöngyszemmel, azt nem gondoltam volna. Remélem most viszonozni tudom az alábbi történet megosztásával azt a törődést amit Tőletek kapok mindennap. Tehát a Story: A családommal úgy döntöttünk, hogy kanapét vásárolunk. Ennek érdekében felkerestünk néhány bútoráruházat. A reklámmentesség miatt csak Xamöm-nek hívott áruház budapesti parkolójához érve, (itt ugye behajtáskor kapsz egy parkolójegyet, amin a rendszám is fel van tüntetve, és ha vásárolsz az áruházban nem kell fizetned a parkolásért) az a döbbenetes látvány tárult elém, hogy egy hölgytársam áll a jegyautomatánál, és akárhogyan is nyomkodja azt, nem ad neki jegyet. Már azon gondolkodtam, hogy kiszállok segíteni neki, de kb: 2 perc után öntudatra ébredt embertársam jegy nélkül ugyan de behajtott a parkolóba. Úgy 3-4 perc röhögés után már éppen beléptünk volna a nevezett áruházba, amikor-is megpillantottuk a főszereplő járművét a bejárat előtt leparkolva. Na itt elszakadt a cérna, és életünk eddigi legnagyobb kacagó orgiáját adtuk elő, miközben azon töprengtem, hogy az öntudatra ébredés mely szintjén járhat a szóban forgó hölgytársam. Szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy rögzítsem a parkolást, íme:
"Kedves Napiszar! Tavaly vásároltam egy márkátlan adventi kalendáriumot, amivel az első pár kibontott ablak után még semmi probléma nem volt. Az első meglepetés az volt, amikor az egyik mögött egy csokioroszlánt találtam. Úgy voltam vele, hogy nem ez hozza elő az ünnepi hangulatot, de még belefér. Az utána következőt viszont nem tudom szavakba foglalni..."
